Történet

Akaratlanul is elmosolyodok, amikor eszembe jutnak a legelső emlékeim. Oly sok emlék… Egy túl hosszú élet emlékei… Hol is kezdhetném el életem meséjét? Mulatságos látványt nyújthatok; egy megtört, ám mosolygó vénember a tollát pörgeti, és gondolkozik, hogyan kezdhetné élete utolsó memoárját, mindezt a valaha épült legnagyobb könyvtár egy kis félreeső, sötét zugában, amit csupán egy csonkig égett, haldokló gyertya világít be. Persze, a helyszín számít a legkevésbé, de furcsa véletlen, hogy ott, ahol a mese elkezdődött, ott is fejeződik be. A katedrálisokat megszégyenítő méretű könyvtárban, mely korban egyidős magával az idővel is. Azon kis gondolkodó-fülkék egyikében, melyeknek feladata lényegében az elszigetelés. Az amúgy is néma könyvtárban nincs is ennél jobb hely a gondolkodásra. Egy utolsó levél megírására.

Jóslat

Nem vagyok se jós, se mágus, se varázsló,
De tudom, hogy a jövőnk örökkévaló.

Álomvilág

Van egy világ, mely messze van és közel,
Távol is, itt is megtalálod,
Keresd, és nem leled, hagyd, és felbukkan,
Akkor is, ha te már feladod.

Van, amit nem kell leírni…

Szavakat kerestem.

Lét-vihar

Küzdeni, mindig csak küzdeni…

El nem múló vágy

El nem múló vágy az, mi éjfekete, mélysötét űrként
Tölti ki lelkem legmélyebb, elveszett zugait,
Mint örökkön gyötrő, csillapíthatatlan éhség él
A vágy bennem, s szívembe vájja éles karmait.

Éj

Bíbor éjbe hív az alkony,
Álom dala cseng,
Holdvilágnak fénye alatt
Tücsökkórus zeng.

Csillagászati jelenség

Új csillagkép rajzolódott ki az éji bársony égbolt-vászonra.

Amiért élek

Barátság. Szerelem.

9:11

Morajló motor vas-gépszíve zúg fel,
Repülő-árny suhan el New York felett,